Sajtócikkek

CSILLAGOM, RÉVÉSZEM

Kaposvári Kamarazenei Fesztivál 2019
2019.08.25.

…Az utolsó nap, augusztus 19. délelőttjén – Alekszej Vologyin és Edith Peña kevésbé emlékezetes Schubert- és Mozart-négykezesét követően – Beethoven op. 30 no. 1-es A-dúr szonátáját játszotta Baráti, ezúttal Berecz Mihály partnereként. Ez a mű ugyanúgy szerzője derűsebb hangvételű szonátái közé tartozik, mint az előző napi Brahms-szonáta. A két interpretáció remekül példázta azt, hogy egy kiemelkedő zenész, amilyen Baráti, egészen más vérmérsékletű előadókkal is remekül megtalálhatja az összhangot.

Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy Berecz Mihályt most először hallottam minden tekintetben felnőtt, kiforrott egyéniségű előadóművészként, s ez döntő fontosságú pillanat egy igen fiatalon reflektorfénybe kerülő tehetség pályáján – tudniillik döntő fontosságú, hogy eléri-e egyáltalán ezt a pontot. Berecz esetében ez nem lehet kérdéses; ez az izmos egyéniség emellett nyilvánvalóan rendkívül jellegzetes és önálló – és szemünk előtt, lendületesen fejlődik tovább. A Beethoven-szonáta mindeközben azt a tapasztalatot is fényesen igazolja, hogy az intenzív együtt-zenélés előtt semmifajta korkülönbség nem jelent akadályt: bár ezúttal sokkal kisebb különbségről volt szó, mégis Frankl Péter és Várdai István felkavaró erejű Beethoven-csellószonáta-ciklusára kellett gondolnom.

Ha Würtz Klára játéka elsősorban a Baráti mindig mérhetetlenül fegyelmezett zenélését éltető belső tűzzel áll közvetlen alkati kapcsolatban, akkor Berecz Mihályban Baráti játékának – nevezzük így – campanella jellegű kvalitásai köszönnek vissza sajátjaként. Az összekötő szálak különbözhetnek tehát, miközben az affinitás egyaránt szoros. A Beethoven-Allegróban Bereczet játékának inas karcsúsága, a részletek tökéletes rendezettsége és eleganciája, a zenei eszközök aszketikus tisztasága tette ideális partnerré. Ami persze nem állt ellentétben az Adagio molto espressivo feliratú lassú tétel érzékeny líraiságával, az igen expresszív agogikával, a tételvég megejtően szép sóhajmotívumaival. S még kevésbé a záró variációs tétel futamainak súlytalan-tündéri jellegével – no meg a benne rejlő humoros effektusok maradéktalan feltárásával.

 

Malina János Revizor