Kaposfest-napló 2.

(…)

A délutáni esti koncerten azért így is szép számmal jelent meg a közönség, s igaz, ami igaz, igen sokféle zenének lehetett tanúja. Legelőször is Brahms négykezes 16 keringőjét hallgathattuk meg Julien Quentin és Berecz Mihály előadásában. Ha Brahms keringőt – vagy akár magyar táncot – ír, akkor az általában jól eladja magát, ahogy az ezúttal is történt. Annál is inkább, mert a két művész ritmikailag mindvégig dicséretesen együtt volt. Az is szembeszökő volt azonban, hogy ezen belül az idei fesztivál talán legtöbbet foglalkoztatott zongoristája, a francia Julien Quentin – aki egyebekben sem bizonyult a kaposvári nagy zongorista-egyéniségek – Kocsis, Gallardo, Frankl és a többiek – vonulatához tartozónak, valahogy szárazon, sőt talán kissé hidegen játszotta a felső szólamot, s hogy Berecz érzékeny agogikai megmozdulásai, életteli, mégis karcsú basszusa jelentették az előadás igazi értékét.

(…)

Bőven kárpótolt azonban ezért Beethoven op. 30 no. 1-es A-dúr hegedűszonátája, amelyet Baráti Kristóf és Berecz Mihály játszott nagyszerűen, egyszersmind méltó módon koronázva meg a fesztivál komoly részét. Ez az előadás annyi izgalmas pillanatot, olyan tiszta és erőteljes megoldásokat, világosan megrajzolt nüanszokat tartalmazott, hogy nemcsak lezárásként volt ideális, hanem a jövőre, a fesztivál következő évtizedére nézve is biztatást jelentett. Számomra ugyanis a rajzos karcsúsággal és áttetszőséggel, mégis rugalmas erővel játszó, igen egyéni billentésű Berecz e szonáta révén érett felnőtt művésszé, ígéretnél máris sokkal többet nyújtó, jelentős tehetséggé.

 

https://fidelio.hu/klasszikus/egzotikus-es-visszatero-vendegek-kaposvaron-kaposfest-naplo-2-147763.html